Sunday, July 3, 2016

Kráter


- Gyere, nézd! - mondta, s fejével a kicsiny kerek ablak felé biccentett.
Amaz nem mozdult helyéről, csak odanézett.

- Gyere már! Hidd el, megéri a látvány!
Lassan feltápászkodott és néhány bizonytalan lépést tett az ablak felé.
- Kicsit megszállotja vagy ennek a különös világnak. Nem gondolod?
- Nem csodálatos? - lelkendezte amaz.
- Különösnek nevezném inkább. 
Néhány pillanatra belefeledkeztek a sötét foltokkal tarkított sárgás, helyenként barnás, megint másutt zöldes gömb szemlélésébe, amint méltóságteljesen lebegett a sötét világűrben. Valóban lenyűgöző látvány volt ilyen közelről, szinte hívogató.
- Az igazi bája a történetében rejlik!
- Sokat tudsz róla?
- Azt azért nem mondanám, hogy sokat, de beleástam magam a történetébe és amit csak lehet, elolvasok róla.
- Jártál is ott? - és fejével a sárgás bolygó felé biccentett. A gondolat viszont valahogy rémisztette. Beleborzongott.
- Nem, még sosem mertem leszállni.
- Lakott?
- Igen. Nagyon furcsa lények lakják. Nem akarsz velük találkozni!
Ez ennyiben maradt, mert ismét belefeledkeztek a látványba. Néhány időegység után azonban ismét megtörte a csendet:
- Mesélj róla!
- Rendben. Mire vagy kíváncsi?
- Nem tudom. Mi az, amit most látunk?
- Ez itt lent egy kontinens. A legnagyobb. Ezen él a legtöbb lény. Iszonyú furcsák...
- Mire gondolsz? Miben fircsák?
- Megvan! Ebből meg fogod érteni! Látod ott azt a bazinagy krátert? Az az iszonyatos nagy mélyedés ott a kontinens alsó-középső részén...
- Igen, megvan.
- Na. Az régen egy hegy volt.
- Micsoda?
- Igen, igen, mégpedig a bolygó egyik legnagyobb hegyvonulata.
- Nem hiszem el! Ugratsz!
- Nem ugratlak, becsszó! Valamelyik kitalálta, hogy az itt bányászott egyik anyag egészséges a testüknek. Elkezdték bányászni, egy idő után mindenhez ezt használták.
- Viccelsz.
- Nem, ez tök komoly! Az ő nyelvükön úgy hívták, Himalája só.

Wednesday, May 20, 2015

Sunday, February 8, 2015

FELISMERÉS rovat - Hát ezért van olyan sok ütődött ember a Földön!

(A másik blogból átemelve)
Na, elmondom a történetet az elejéről, hogy érthetőbb legyen, miért is filozofálok én ilyesmikről. Az egész onnan indult, hogy ugyebár nem tudok"makimajomni", vagyis a lábamat ugyanolyan kézügyességgel használni, mint a kezeimet, és hát emiatt nem lennék ügyes makimajom. Jobb is nekem, hogy lemásztam a fáról, mert amilyen ügyetlen makimajom vagyok, különben még leestem volna!
És hát itt jött az isteni szikra!
EZÉRT van a Földön olyan sok ütődött ember! Hát sokáig nem értettem, miért! De most megvan!
Mert HIBÁS az evő-lúció azon elmélete, hogy az emberiség lemászott a fáról!
Ha így volna, tele lenne a Fődgolyó hozzám hasonló, okosnál okosabb emberekkel, akik ugyan makimajomnak annyira már nem jók, de azért embernek talán egész tűrhetően elmennek.
De nagyon sokan nem tudtak lemászni, mert mire lemásztak volna, már előtte, (fejjel) ELŐRE leestek...

Saturday, February 7, 2015

Helységneveink kialakulása Dél-Amerikában

(A másik blogból átemelve)
D-Amerikában* (ejtsd: déamerikában) van egy az emberekkel nagyon csúnyán viselkedő hegylánc, amit emiatt Undoknak neveztek el. Ez később a diszlexiás angolok miatt módosult, mert ők ezt csak Andoknak tudták kiolvasni. 
Namármost, ebben az Undok/Andokban volt egy nagyon mély gödör, amit pöcegödörnek használtak a helybeliek, és később amikor nagyjából feltelt, elnevezték Pisi-kaka-tónak. Ennek a nevét sem tudták a későbbi emigránsok kimondani, ezért ma Titikaka-, vagy Titicaca- és még ki tudja miféle írásmóddal leírt tónak nevezik.







* Legkisebb fiam kiskorában Dél-Amerikát így nevezte és így is írta le.

Friday, February 6, 2015

Ókori gyorsétterem

(A másik blogból átemelve) 
Már az őskori (!!!) görögöknél is voltak gyorséttermek. Valószínűleg gyros-éttermek is voltak egyben. Az egyik ilyen világhírűvé lett talponállónak a neve is közismert. Ez volt a TRÓJAI FALÓ.

Thursday, February 5, 2015

Orrszőrnyíró

-Áh, ezt nem hiszem... Sőt, kikérem magamnak! Egyenesen visszautasítom annak még csak a feltételezését is, hogy létezzék az én arcom elülső részén helyezkedő páros, apró testnyílásomban, azaz az orromban egy olyan torz, ronda lény, aki regények és novellák írásával foglalkozna. Nevetséges teória, szerintem nincs olyan, hogy 
orr-szörny-író!

Saturday, January 17, 2015

Kapcsoló

Forró nyári délután volt, ráadásul péntek, és a következő hétfői munkaszüneti nap miatt hosszú hétvége. Ilyenkor mindenki igyekszik mihamarább letudni a munkát és elmenekülni a forróságból valahová, ahol árnyék van, és/vagy víz a közelben. Nem volt ez másképpen most sem. A Global Positronics telephelyén Almayr Higgins bíbelődött már csak egymaga a raktárban, amikor az irodából utolsóként távozó legjobb cimborája, Nick Kłotzki benyitott hozzá.

Sunday, January 4, 2015

Hogyan védjük meg magunkat a sérülésektől?

Bizonyára mindenkit foglalkoztatott már a téma élete eddigi szakaszaiban is, főleg amikor olyan élethelyzetbe került, amelyben a sérülés veszélye fokozottabban állt fenn, mint máskor, normális esetben. Mi a helyzet azonban olyankor, amikor "normál eset" áll fenn, és mégis bekövetkezik valamilyen tragédia, sérülés? Nem lenne jó vajon ezekre is felkészülni? Nem lehetne elkerülni a tragédiát? 

Thursday, December 18, 2014

Időzavar

"Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne. Egy álló óra is pontos napjában kétszer."
(Paulo Coelho)


"Milyen ma az idő odakint?" - kérdeztem, és közben fel sem néztem. Egész nap ki sem dugtam az orrom a monitorból és tulajdonképpen azt sem tudtam, milyen napszak van, mert a gép órája elromlott. Hát igen, ilyen a magamfajta munkamániások élete. Az ablak felé sandítottam, de nem lettem okosabb, mert a redőny le volt húzva, és semmiféle fény nem szűrődött be mellette. Pontosabban, abból ami mellette beszűrődött, lehetett volna éppen fényes  nappal, vagy akár az éjszaka közepe is.
A falióránk már  két hete megállt egyszer hat óra tizenkettő perc negyvenhét másodperckor, és azóta ugyanezt az időpontot mutatta. Ki tudja, hogy reggel, vagy délután. Az elemben lehetett még valamennyi erő, mert a másodpercmutató időnként egy picit megrezdült.
Ránéztem. Ő most jött be odakintről. A ruházatából megpróbáltam rájönni, hogy milyen idő lehet. Ebben az évszakban - tényleg, mi is van most? - bármi előfordulhat. A ruházata megvizsgálásától sem lettem okosabb. A farmer és a póló fölé akár fölhúzhatott akár egy télikabátot is, amit az előbb letehetett a fogasra a bejáratnál.
Nagy kerek szemeit rám meresztve válaszolt:
"Olyan semmilyen."
Na jó, - gondoltam, - ha te nem mondod meg nekem, akkor kitalálom magam.
Megnyitottam egy újabb böngészőablakot és az időjárásos oldalra kattintottam. Ez mindig meg szokta oldani a helyzetet és egy pillanat alatt kiokosodom. Most nem működött. Hosszas homokórázás után azt írta, nincs adat.
Megpróbáltam egy másikat, majd egy harmadikat. Az eredmény mindenütt ugyanez volt.
"Hány óra van?" - kérdeztem kissé idegesen, és a képernyő sarkába pillantottam. A kis óra hat óra tizenkettőt mutatott. Ő megnézte a karóráját és úgy válaszolt.
"Hat óra tizenkettő. Miért?"
Mióta hord karórát? Nem is tudtam, hogy van neki. Mindegy. 
Felálltam, és az ablakhoz siettem. Meg kellett tudnom, milyen az idő! A redőny zsinórja után kaptam sietve. Nem engedett. Erősebben próbáltam, de úgy sem ment. Valamiért beragadt. Mindegy, akkor kimegyek az ajtón és kinézek. Út közben még egyszer megkérdeztem tőle, ahogy ott ült a fotel kartámláján, arcán sejtelmes mosollyal, hogy azt még a Mona Lisa is megirígyelné.
"Mégis, milyen idő van odakint?"
"Mondom, olyan semmilyen!" - vágta rá széles mosollyal, miközben az ajtóig elértem. A fogason ott lógott a kabátja, de ez még nem bizonyíték a hidegre. 
"De mégis, süt a nap?"
"Nem."
Közben a kulcsot kerestem. Mindig ide szoktam rakni a kiasasztalra, de most nem volt itt.
"Akkor esik?"
"Nem, nem is esik." - mondta, és hangjából éreztem, hogy mulatságosnak tartja zavaromat.
"Ezek szerint csak borult az ég..."
"Nem, nem is borult." - és mondata végén halkan kuncogott.
"Ilyen nincs. Ha nem süt a nap és nem is esik az eső, akkor csak simán borult lehet az ég. Felhők vannak rajta."
"Nem, ez sem igaz. Mondom, hogy semmilyen az idő.
"Hogyhogy semmilyen? Az idő az mindig valamilyen. Olyan nincs, hogy semmilyen." - csattantam fel, immáron a kabátom zsebeiben kutatva a kulcsom után. Aztán felocsúdtam. Ha nem süt a nap és nem is esik, de még csak nem is borult az ég - akkor csak egyetlen lehetőség maradt. - "Éjszaka van?" - kérdeztem hitetlenkedve.
Ezen felkacagott. Mit kacagott, kinevetett! Harsányan, szinte pökhendien.
"Hat óra tizenkettőkor?" - kérdezte két röhögőroham között.
Meglett a kulcsom. Közben most már teljesen zaklatott voltam. Nem süt, nem esik, nem felhős, nem éjszaka.
"Hideg van?" - kérdeztem, de ez már csak próbálkozás volt.
"Nem, az sem." - mondta, még mindig vihogva, mint egy fakutya. - "Mondom, hogy semmilyen." - mondta, és most abbahagyta a nevetést. A szeme sem nevetett. Kicsit meg is ijedtem, mert úgy nézett rám, ahogy én néznék egy elmebetegre.
"Akkor meleg sincs..?" - próbálkoztam, miközben az ajtóhoz léptem a kulccsal, és ő is elindult felém. Valahogy ijesztő volt az egész. Úgy éreztem, hamarabb kell kinyitnom az ajtót, mint ahogy ő odaér.
"Akkor pedig langyos a hőmérséklet."
"Az sem!" - vágta rá, és hangja hirtelen megváltozott. Már nem az ő hangja volt, hanem valaki másé. Ezt nem tudtam hirtelen feldolgozni. Valaki más felvette az ő alakját? És eddig ilyen jól utánozta, most pedig átváltott színt vallóba?
"Márpedig ha se nem meleg, se nem hideg, akkor lan..." - mondtam mindentudóan, de ő közbevágott, immáron egy idegen hangján.
"SEMMILYEN!"
Az ajtó szerencsére kinyílt, és én kiléptem. Ekkor ért az igazi meglepetés. Odakint tényleg "semmilyen" volt az időjárás. Az égen két pillanat alatt felvillant a Nap, aztán gyorsan felhők szaladtak egy negyed századmásodpercig, valami hullott is, de nem ért földet, aztán minden elhalványult és kiíródott nagy betűkkel: "NINCS ADAT".
Se nem fújt a szél, se nem volt szélcsend, de szellőt sem éreztem. A levegő nem volt sem metszően jeges, sem égetően forró, és langyos sem. Lehet, hogy nem volt levegő? Nem párás és nem is száraz...
Az égen nem voltak felhők és nem volt sem nap, sem csillagok. 
Nem volt ég. 
Nem volt semmi.
Csak ez a felirat.
Ez talán a Nirvána? - hitetlenkedtem. De annak elég bizarr.
Hátranéztem, és az ajtóban ott láttam őt. De ő sem ő volt. Az ismerős, játékos hang helyén az előbb már megmutatkozott a hideg és rideg, teljesen ismeretlen hang, egy valóság, amelyhez semmi közöm. Immáron a forma is teljesen idegen volt - a szó szoros értelmében. Idegen, nem ebből a világból való. Kétségbeesetten néztem körül, hogy találjak egy kapaszkodót.
Az égre, amely se nem kék, se nem szürke, egyszerűen színtelen.
Aztán vissza, de már a ház is eltűnt.

És ekkor hirtelen megszólalt az ébresztő. 
Felemeltem fejemet a billentyűzetről. Olyan sokáig dolgoztam, hogy a gépnél aludtam el.
A redőny mellett beszűrődött a hajnali fény, amitől kicsit megkönnyebbültem.
Az órára néztem. Hat óra tizenkettő perc, negyvenhét másodperc. A másodpercmutató megmozdult. És tovább ugrott a negyvennyolcadikra. Hiszen tettem bele új elemet.
Már csak meg kell tudnom, milyen idő van odakint...

Thursday, December 4, 2014

Megfigyelési botrány

Ez, kérem, már mindennek a teteje! Én ezt kikérem magamnak, kérem, ez abszurdum! Mi az, hogy folyton ezt művelik, kérem? Mert észrevettem, igen, nem kerülte el a figyelmemet! Vagyis hát, egy ideig lehetséges, hogy elkerülte, de aztán egyszer csak leesett a tantusz, és most már teljes bizonyossággal állíthatom, hogy erről még vagyok győződve, és ezt a jelenséget, ezt a cselekedetet mélységesen elítélem, alávaló gaztettnek tartom. Mert mi az, kérem, hogy folyamatosan ezt művelik velem? És miért pont velem? Miért pont engem pécéztek ki maguknak? Hát nem találtak más valakit, aki ezt sokkal inkább megérdemelné, mint én? Mert engem, kérem, folyamatosan megfigyelnek. Nem is csak egy valaki, hanem mindjárt kettő. Sőt, szerintem lehet, hogy három... Igen, három!
Az egyik a "tükörből". Igen! Megfigyeltem, kérem, valahányszor a tükörbe nézek, az az alak ott árgus szemekkel vizslat engem. A személyiségi jogaimat két lábbal tiporja a sárba, kérem! A múltkor egyszer például - gyanútlanul - meztelenül mentem el a tükör nevű tárgy mellett. Az az alak akkor is ott volt és engem bámult! És tudják mit csinált? Ez egy kéjsóvár, perverz alak, kérem! Meztelenre vetkőzött ő maga is, és úgy bámult engem, kéjsóvár tekintettel, kigúvadt szemekkel! De valahányszor az úgy nevezett tükör elé állok, ez ott van és engem figyel. Mit figyel, tanulmányoz! És utánoz. Engem!!! Azt gondolja, nem veszem észre? Hát ennyire hülyének tart?
A másik meg? Mindenhova követ, mint egy kiskutya. Átment két dimenziósba, és az is utánoz. Na ez is megéri a pénzét! Azt mondták nekem, hogy "árnyék". Ezzel akartak félrevezetni, de nem hagytam magam! Micsoda baromság! Folyton mindenhova követ, minden lépésemet lesi és utánozza, és akkor higgyem el, hogy valami tudattalan jelenség. Nohiszen!
És megfigyeltem, hogy az úgy nevezett tükörképemnek is van úgy nevezett árnyéka, az meg a tükörképemet utánozza. Szóval összesen hárman vannak.
Már csak azt kell kiderítenem valahogy, hogy ki küldte őket és mit akarnak. Egyenes módszerekkel már próbálkoztam, de nem jutottam velük dűlőre. Nem vallanak. Kár! Pedig jó lenne tudni, mert akkor tudnám, hol tudok panaszt emelni...

Monday, October 27, 2014

Ünnepi "vacsora"

Előszó

Szokásaink meglehetősen gyorsan változnak, szokásrendszerünk állandóan, folyamatosan alakul. Amit ma természetesnek veszünk, legyen az szófordulat, vagy tevékenység, annak bármely aspektusa, idővel teljesen kikophat és átalakulhat, sőt teljesen a visszájára fordulhat.

Ünnepi "vacsora"

Az ürítőasztal körül készülődött már az egész család és a barátok is, nagy volt a zsivaj. Ünnepi összejövetelre készültek, így szokatlanul népes volt a vedégsereg és nagy a zsibongás. Eklin pontosan ma 19 éve fogant meg, és nagykorúvá válását ünnepelték meg most. Egy messzi kolostorból érkezett ma haza, ottani tanulmányait ezennel befejezte. Mától nagykorú, és ezzel hivatalosan is a törzs alfanőstényi pozíciójának utódja, vagyis ha édesanyjával bármi történik, vagy visszaadja a hivatalt, akkor ő örökli.

Tuesday, March 25, 2014

Beszélgetéseim özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjassal - Ígéretek és politika

"Politika? Ugyan már!" - vetette oda foghegyről, és legyintett. "Mindig azok a hangzatos ígéretek, amiket nem tartanak be soha! De hiszen így volt ez már kezdetektől fogva!" - sopánkodott fülsértő hangján. Kicsit abbahagyta amit éppen csinált, megtörölte a kezeit egy félig még tiszta rongyba, majd így folytatta - "Tudod, amikor az az izé, az a 'jóisten', vagyis inkább az a Mojzes, aki nekem mindig is gyanús volt, megígérte nekik, hogy beviszi őket a 'tejjel és mézzel folyó földre'. Emlékszel, ugye?"
Kissé bizonytalankodva, de azért helyeslőn hümmögtem és bólintottam.
"Végiggondolta azt valaki is? Akkor és ott. Hogy hát szép az, hogy ott folyik a tej, meg a méz. Meg hogy oda most bemegyünk." - Szünetet tartott, egyenesen a szemeimbe nézve. Nem tudtam, mit akar ezzel mondani. Eltelt jónéhány másodperc és már aggódni kezdtem, amikor folytatta. - "És mi lesz holnap?" - Kérdezte lassan. - "Meg azután? A tej nincsen hűtőben és a nap is szokott sütni. Belegondoltál már abba, mennyire abszurd dolog egy ilyen ígéretnek felülni? Hogy most majd bemegyünk oda, és még gázálarcunk sincsen, mert még párezer év, mire feltalálják majd, és ma ott folyik a tej, ami holnapra besavanyodik és rothadni kezd, meg a méz, ami odaszárad és ilyen ragadós izé lesz belőle, hogy a cipőd hozzáragad és elmenni sem tudsz onnan, csak megdögleni a büdösben? Hát normális ember egy fél másodpercig is követett volna egy ilyen hitvány alakot, aki ilyeneket ígér?"

Friday, January 17, 2014

Éjszakai dilemma

 (írta: a zén versem, régről)

Ha hanyatt fekszik a eNber?
Foga vicsorog, csikorog.
Hogyha pedig hason?
A nyála kicsorog...

Tuesday, June 11, 2013

BOFA

"...és bemutatom BOFA termékcsaládunk legújabb darabját. Vízlágyító adalék, amely műanyag összetételének köszönhetően garantáltan lebomlásmentes..."
"Elnézést, hogy közbeszólok. Hogy mondta? Milyen termékcsalád?"
"BOFA."
"Úgy hallottam, pofa..."
"Nem, nem, BOFA." 
"Még nem hallottam róla."
"Biztos benne? Pedig mindenki használja."
"Én biztos nem." 
"Pedig biztos maga is. Csak legfeljebb nem tud róla."
"Az lehet, a tisztítószereket az asszony vásárolja..."
"Na látja! Sokféle kemikáliát vásárol össze a felesége?"
"Hát, meglehetősen. Tényleg, ha belegondolok..."
"Akkor biztosan van otthon maguknál is BOFA termék..."
"Mindenesetre elég fura egy termékcsalád-név..."
"Ez nem termékcsalád neve, hanem egy rövidítés."
"Értem. És mit rövidít?"
"Bassz Oda Föld Anyának."

Monday, May 13, 2013

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XV. rész: Hallé újra, avagy Merényletkísérletek


Lenézett a körös-körül egyre gyűlő tömegre, majd tekintetét szemmagasságig emelte, ahol a város lenyűgöző pompája tárult elé. A látvány volt annyira megkapó, hogy hirtelen elfeledkezett eredeti szándékáról, miszerint a mélybe vesse magát. A frusztráció kezdett csillapodni benne. Ameddig a szem ellátott, fények kezdtek gyúlni, melyek megbabonázták. Óvatosan tekintgetett jobbra, majd balra. Még a tűzoltóautót sem hallotta meg, amely odagördült az épület elé, sem a mentőt és a rendőrautókat, a hangyabolyra emlékeztető nyüzsgést, ami alatta támadt. Nem vette észre azt sem, hogy az utcát lezárták. Csak a város létezett és ő. Mintha csak egy kilátóba jött volna megcsodálni a tájat.
Nem vett tudomást a nemrégiben az épület melletti, eleddig lezáratlan utcába begördülő autóról sem, amelyből hirtelen teljes hangerőn felcsendült néhány slágerből egy-egy ízelítő. "Jump, jump!" - visszhangozták a környező épületek, mígnem egy rendőr tűnt fel az utcában, határozott léptekkel a hangoskodó felé törve, mire az autó nagy gázfröccsel eltűnt.


Nem érzékelte az idő múlását, valósággal magába itta a látványt. Telhettek a kövér, húsos percek, és múlhattak a fertályórák, ő nem vett semmit ebből észre. Ám egyszercsak egy tűzoltó-egyenruhás alak bukkant fel a látóterében. Valamit mondhatott, mert mozgott a szája, de a hangok nem jutottak el hozzá, csupán valami madárfüttyre emlékeztető, sípoló hangokat hallott. A tűzoltó arcán részvét és szánalom jelent meg, amikből ő köszönte, de nem nagyon kért most. Amaz egyik kezét óvatosan őfelé nyújtotta, s megint madárcsicsergett egy hosszabb sort hozzá. A tűzoltóautó darukosarába akarhatta őt maga mellé besegíteni. Neki azonban ehhez nem volt kedve, így inkább az alakra vakkantott valami jelzésértékűt, s mikor amaz kissé értetlenkedve visszább húzta a kezeit, ő maga sarkon fordult és lépett egyet.

Monday, April 22, 2013

Mélyvíz! Csak úszóknak!


-Ez most az én citrom, vagy a tiéd?
-A tiéd. Nekem csak paradicsom van.
-Nem tudtam. Csak annyit tudok, hogy ez itt az anyád datolya.
-Lehet. De nézd csak! Miféle rovar mászik ott azon a banán!
-Hol? Nem látom.
-Persze, mert átmászott egy másikra. És már ott is van azon a mandarin.
-Narancs!
-Kösz, de most inkább nem narantok!

Saturday, April 13, 2013

Figyelmeztető tábla

"Menj csak tovább nyugodtan,
S ha nem ér véget az élet,
Gördülékenyen megy tovább,
Mert tolószékben végzed!"
(Ismeretlen szerző,

Almarthuniai Meredély pereme, Merkúr)

Wednesday, April 10, 2013

Beszélgetéseim Hortenzique Malaboval - Robotokról és fejlődésről


„Nem, a robotok elterjedése, a feltevésekkel ellentétben, nem egy azonnali dolog volt.” - mondta kimérten Hortenzique Malabo barátom, és nagyot kortyolt Tritoni import söréből. A teraszon napoztunk, Földi import napozóágyainkon, miközben a szokatlanul nagy méretű Merkúri Nap a horizonton állt, szinte teljes nyugalomban. Persze itt még a horizonton sem lehet rá nézni védőszemüveg nélkül. Az ő háza a Merkúr déli sarka közelében van, ez a „terasz” pedig északra néz. Közvetlenül a lakórész be- és kijárata mellett, mely csak egy kis rézsútosan meghosszabbított telefonfülke méretével bír. A Nap itt nagyon sokáig fent van az égbolton. Volt idő, amikor azt gondolta a Földi ember, hogy a Merkúr is mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Nap felé, ahogyan ez a helyzet a Hold és a Föld esetében, de valójában ez nem így van. Ha a világűr egy meghatározott, távoli pontjáról nézzük a felszíni formákat, két Merkúri év alatt telik el három Merkúri nap, ez viszont a Napról nézve egészen másképp látszana. Onnan úgy tűnne, két Merkúri év alatt csak egyszer fordul meg a tengelye körül. Ez pedig Malabo Merkúr-sarkvidéki háza felszíni teraszáról a gyakorlatban úgy fest, hogy a Nap, amint körbejárja az égboltot, egy Merkúri napon belül is többször lenyugszik és felemelkedik. Épp csak egy picit bukik le, sejtelmes fényeket vetve, és épp csak egy kicsit emelkedik fel, nem is teljesen kilógva a felszíni látnivalók mögül. A titok nyitja a Merkúr excentrikus pályájának, a pálya ekliptikával bezárt 7°-os szögének és 2°-os tengelyelhajlásának kombinációjában rejlik. Ugyanakkor ez egy rendkívül lassú mozgás, Földi értelemben véve napokban, sőt hetekben mérhető. Amíg „napoztunk” és beszélgettünk, nem lehetett semmiféle mozgást észrevenni.
„Inkább egy folyamatként írnám le, szépen, fokról fokra.” - elmosolyodott és rám nézett, napszemüvegét kicsit megemelve szabad kezével, mindazonáltal kínosan ügyelve arra, hogy a napfény még mindig amannak a takarásában legyen, és hogy az orrából ne húzódjon ki az oxigéncső. - “Ja igen, és persze a múlt idő az előző mondatomban félrevezető lehetett. Mindez ugye időben még távoli most hozzánk képest.” - s azzal a szemüveget visszahelyezve és a sört is maga mellé a földre, helyesebben a merkúrra letéve, a „napozást” folytatta. Kicsit noszogatnom kellett, hogy folytassa.

Saturday, January 5, 2013

Életpályák összekócolódása

Előszó

Ennek az írásnak az alapötlete nem szokványos módon bukkant fel szürkeállományomban. Egyik éjjel, félálomban nyilallt belém a sztori, és élénk röhögés vett elő - igen, az éjszaka közepén. Gondoltam, nem ártana egy jegyzetfüzetet elővenni, hogy ne felejtsem el - de aztán letettem erről az ötletről. Szerencsére megmaradtak a fő vonalak és még mellékszálak sem illantak el. Az egyik főhős neve viszont, melyen félálomban még nagyokat kuncogtam, sajnos nem ragadt meg teljesen. Valami hasonló volt, mint amivé itt alant lett. Remélem, ennek ellenére élvezhető marad az írás. Jó szórakozást! :)


° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ °

Monday, December 24, 2012

Kozmikus honfoglalás II.

Előszó

Ezt az írást még 2011 elején kezdtem el, majd a hirtelen jött lendület alábbhagyott, és pihenőre az asztalfiókba lett küldve az anyag egy jó időre. Másfél - majdnem két - év után azonban leporoltam és folytattam. A dolog érdekessége, hogy időközben megszületett egy másik, hasonló című írás is, amelyet hamarabb "publikáltam" (egyelőre csak online formában), így a másodjára megkezdett darab lett az első fejezet, emez pedig, noha hamarabb keletkezett az alapötlete, mégis csak második.
Még a hamarabb megjelent első fejezet előtt azonban írtam egy Alkímia című írást is, amelyet eredetileg önálló rövid novellának szántam. Viszont olyannyira kapcsolódik ehhez, hogy bár meghagytam önálló novellának is, de ebbe is beleintegráltam egy önálló fejezetként.
Remélem, ezek azért nem vesznek el az értékéből és élvezhetőségéből.
(Az első fejezetet lásd itt.)


° ~ ˛ ~  ° ~ ˛ ~  ° ~ ˛ ~  ° ~ ˛ ~  ° ~ ˛ ~  ° ~ ˛ ~  ° ~ ˛ ~  ° ~ ˛ ~  ° 

Sunday, October 28, 2012

Utolsó vacsora - megintcsak másképpen

És vevé vala Jézus a gombapaprikást, és hálákat adván adá azt tanítványainak, ezt mondván:
"Judás testvérünk remekelt vala a konyhában! Előtte saját kezűleg szedte az erdőben! Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan!"

Friday, September 21, 2012

Egy kis félreértés

Az eltévedt űr- és időutazó, még mindig nem tudván, merre vetette a sors, bátortalanul lépett ki űrhajójából. Arcán a borosta az elmúlt hetek során dús szakállá állt össze, hajtincseibe belekapaszkodva játszott a lenge szellő. A domboldalban pálmafákra emlékeztető növényzet látványa végre felüdítette a kabinban magányosan eltöltött hosszú idő után. Még szoknia kellett, hogy végre újra kint lehet valahol. A köré sereglett, furcsa öltözetű emberszabású lényekről semmit sem tudott, csak hogy tökéletesen úgy néznek ki, mint az emberek, és hogy a bolygó nem lehet más, mint a Föld. De hogy melyik kor ez, és milyen nyelvet beszélnek, arról semmit. Agyán átcikázott millió gondolat, hogyan értesse meg magát velük. Próbált hát a végletekig egyszerűsíteni. Legjobb lesz, ha csak simán magára mutat és megmondja a nevét. Ezt nem lehet félreérteni! Hüvelykujját magára irányítva mondta hangosan nevét:
-Kacagó Attila.
A nép üdvrivalgásban tört ki. Quetzalquoatl, a Tollas Kígyó visszatért!

Friday, July 13, 2012

A valami

Armani ott állt dermedten és azt a valamit nézte, nézegette, - de mindhiába próbálta beazonosítani. Körbekerülte, lehajolt, leguggolt, nézte más és más szögekből, hunyorítva, sőt még fél szemét becsukva is, de csak nem tudott rájönni, hogy micsoda az. Annyi biztos volt, hogy két perccel korábban még semmi olyasmit nem látott azon a helyen, és most itt volt. Miféle szerkezet lehet ez? Szerkezet egyáltalán?

Tuesday, May 1, 2012

Kozmikus honfoglalás I.

Az országút csendesen kanyargott. Kravintz az órára pillantott, mely a holografikus számokat az egyéb műszeradatok mellé vetítette ki. Bár alig maradt öt perc a megérkezésig, ő egy kis szundi mellett döntött. Megtehette, hiszen automata a vezérlés, a kocsi odatalál. Milyen klassz is ez! Állítólag volt olyan időszak a Föld életében, amikor az ember közbeavatkozása folyamatosan szükséges volt, mert nem tudták magukat irányítani az autók. Sőt, nem csak hogy a forgalmi helyzeteket nem tudták kezelni, de állítólag még az útvonalat sem ismerték. Egyes bizarr elképzelések szerint pedig csak a felszínen tudtak közlekedni és igen költséges infrastruktúrát kellett valódi anyagból építeni nekik, két dimenziósat, ami lekövette a Föld görbületeit. Ez azt jelentette, hogy rendkívül sok megállást és újra elindulást kellett beiktatni egy-egy, még oly rövid út során is. Nem olyan utak voltak azok, mint ezek az energianyalábból állóak mostanában... Az autók is energiazabáló kis csörömpölő tákolmányok voltak. Csupa kezdetlegesség. De állítólag akkoriban még Antarktiszt jég borította, úgyhogy ha az akkori tájra pillanthatna most ki az ablakon, akkor nem ugyanez a látvány fogadná.

Tuesday, April 10, 2012

Az első hazai robotgyilkosság

Az egész akkor kezdődött, amikor H7, becenevén Hedvig benyitott a mellékhelyiségbe. Először is, az ajtó nem volt zárva, Zoltán erről teljesen megfeledkezett. Csak rájött az inger, hogy könnyítsen magán, és teljesen automatikusan beült, ahogy szokott, a zárat pedig elfelejtette elfordítani. Nem is tudott arról, hogy a főnök kiadta Hedvignek az utasítást, hogy a piszkos munkát végezze el maradéktalanul.

Saturday, April 7, 2012

J-34

1. És amikor eljött a húsvét, Jézus és az ő tizenkét férje tanítványa találtaték az Getsemáné kertben vala. Ennek nem sok értelme vala, hiszen ez, hogy Getsemáné, nem jelente semmit, vala. Lehet ugyan, hogy származtaték vala az "get some money" kifejezésből, vagyis pénzszerzési céllal ment volna vala egy kertbe.

Sunday, February 26, 2012

Az evolúció csúcsán

Megintcsak a másik blogomból teszek be ide egy írást, mert ide is kapcsolódik. :)

Sunday, February 19, 2012

Miért nem így írtok ti? II. - Egy diktátor megvilágosodása

Előszó

Eredetileg csak egyetlen Így írtok ti! című írást akartam elkövetni, melyben igyekeztem volna meggyőzni mindenkit arról, hogy senki sem ír életszerűen. Lásd az első résznél.

A minap elgondolkodtam egy picit, hogy miért tűnik minden film és könyv olyan mesterkéltnek, és bizony rájöttem a dolgok nyitjára! Nem szép dolog ugyan a levezetést hátrahagyva a konklúzióval kezdeni, de azt majd amúgy is mindjárt részletesebben kifejtem, és ha elolvassa bárki, egyet is fog velem érteni abban, hogy
SENKI SEM ÍR ÉLETSZERŰEN!

Kezdjük ott, hogy valami programod van a városban, hivatalos elintéznivalód, randi, vagy bármi. Mivel kezded? Először is készülődsz, zuhany, felöltözés; ha nő vagy, smink; ha férfi, megborotválkozol. Ezen a ponton egy akciófilm már eleve kiesett, ott a főhős kikászálódik az ágyból, a következő képen pedig már csukódik az ajtó és már bent is ül a kocsiban.
Te viszont még vécére is elmész, mert nagyon ciki lenne, ha pont ott jönne rád...


Apropó, vécé!
Ez itt a legfontosabb!
Láttál valaha is egy filmben egynél többször ilyesmit, hogy elment volna a főszereplő? Vagy hasgörcse lett volna, mert kakilnia kell? Nem, kérlek! Egész hónapokat, éveket töltenek el különböző földrészeken, a világűrben, bááárhol - vécére menés nélkül.
Állítólag az Apollo programban, vagy az oroszban is volt egy pont, amikor a világűrben jött rá a szerencsétlen flótás, hogy mindenre gondoltak, csak éppen erre nem. Hát, a szükség rávitte a szerencsétlent, hogy összepiszkítsa a dollár-, vagy rubelmilliós összeget kitevő szép űrruhát...

Egyes romantikus regényekben űrhajótörést szenvedő embertársaink nagy műgonddal megtervezik kényszerű ott-tartózkodásuk minden más aspektusát. Élelmet szereznek az űrhajóroncsból; sugárpisztolyokból és mindenféle furcsa, alaphelyzetből űrhajójavításra készleten tartott alkatrészekből közlekedésre használható szerkezetet készítenek; kalyibát építenek maguknak, ami légmentesen zár; kiszámolják aprólékosan, hogy hány napig, évig, percre pontosan meddig elegendő az élelmiszerük, vizük, levegőjük.

De szó sem esik a pisiről és kakiról.

Pedig az író is valószínűleg szenvedne, ha csak fél napot kellene illemhelymegvonással kibírnia - akár csak egy ismerős környezetben. Nem ám egy teljesen vadidegen helyen, mindenféle vészhelyzeteket megoldva, ismeretlen veszélyeknek kitéve, a legádázabb ellenséggel harcolva a túlélésért, a Föld, vagy az emberiség megmentéséért...

Minden kedves sci-fi írónak azt javaslom, hogy próbálja meg az általa leírt eseményeket rekonstruálni - a maguk vécémentes valóságában! :D

De említhetnénk talpviszketést, lábgombát, aranyeret, orrszőrt, orrsövény-ferdülést, hónaljszagot, hajkorpát, pattanásokat, koszt a köröm alatt, vagy borotválkozást, orrszőrnyírást, takarítást, fésülködést, gombfelvarrást,  megágyazást, és még ki tudja hány olyan dolgot, amit kihagynak a különféle szórakoztatónak szánt művekből. Az eredmény így lehet minden: szórakoztató, látványos, izgalmas, vagy bármi - de nem életszerű!!!


És most következzen egy kis ízelítő, milyen lenne az életszerű sci-fi!


° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ ° ˛ °


Az afrikai banánköztársaság űrprogramja kudarcának főcímnek kellett volna lennie az összes újságban és hírműsorban. Ennek ellenére, valami miatt csupán mellékes hírként közölték, és elég szűkszavúra fogták a dolgot. Annyit lehetett tudni, hogy maga az elnök-diktátor is megsemmisült az inaktívvá és irányíthatatlanná vált űrobjektumnak a földi légkörbe való belépésekor és felrobbanásakor, s ezért választásokat írtak ki némi zavargások után.
Hortenzique Malabo barátommal a verandán ücsörögtünk, miközben a naplementét néztük és az ő merkúri borát szürcsöltük. Érdekes a bortermesztés kérdése is a Merkúron, de erről majd máskor számolnék be. Leginkább a mi pezsgőnkhöz hasonlít az ottani bor, csak édesebb és jégbe hűtve isszák. Mi is így tettünk. Hortenzique elmaradhatatlan "napszemüvegében" ült-feküdt a napozóágyon, és közben pont erről az eseményről kezdtünk beszélgetni.

Friday, February 17, 2012

Így (nem) írtok ti! I. - Sikoly, avagy Beszarva a támaszponton

A minap elgondolkodtam egy picit, hogy miért tűnik minden film és könyv olyan mesterkéltnek, és bizony rájöttem a dolgok nyitjára! Nem szép dolog ugyan a levezetést hátrahagyva a konklúzióval kezdeni, de azt majd amúgy is mindjárt részletesebben kifejtem, és ha elolvassa bárki, egyet is fog velem érteni abban, hogy
SENKI SEM ÍR ÉLETSZERŰEN!

Saturday, February 11, 2012

A meteroro-sufni

Kertünkben egy időjárás-előrejelző sufnink is van, az ablaktól mintegy 5-6 méterre. Meteoro-sufni. A hardver üzembiztos működéséhez azonban néhány szomszéd macska is szükségeltetik.

Wednesday, January 4, 2012

Elmélkedés a tökéletes autóról

Ismételten egy linket toldok ide be a másik blogomból, mert ez az elmélkedős írás is lehetne afféle "non-fiction novella", ami ugyan önmagában vasból fakarika, de ha esetleg elolvasod, nem kizárt, hogy még egyet is érts ebben velem.

Tuesday, January 3, 2012

Az sokaság jóllakatása egyetlen kenyérrel és kettő darab hallal, vala

1. S lőn harmadnapon, Jézus sokáig prédikál vala nékik, mígnem az nagy sokaság megéhezék vala. Valának pedig az mező kellős közepén, ahol sehol egy teremtett lélek rajtok kívül nem vala, ők viszont több ezren is valának.
2. Az tanétványai pediglen azon tanakodának, hogy fel kellene jegyezni az Jézus csodálatos cselekedeteit könyvbe. A baj csak az volt ezzel, hogy a könyv még nem olyan volt, mint ma, ezért hát papírusztekercset vevének elő. (Azon azonban nem tanakodának vala, hogy mi a vihart keresnek vala az mezőnek kellős közepin vala.)

Monday, January 2, 2012

A karácsony eredetéről, Kolombusz és a télapó népes családjáról, továbbá egy nem mindennapi bűnöző leleplezéséről

Ennek az írásnak lehet, hogy ide kellett volna inkább kerülnie, mintsem a másik blogomba. Eredetileg csak ide volt linkelve az eredeti írás, de én ezt most szépen ide bemásolom, és akkor már ezen a blogon is meglesz rendesen.

Monday, December 5, 2011

Ha megdobnak kővel...

Lőn pedig harmadnapon, hogy az egyik tanítvány haverja megvendégelé vala az Jézust és az tanítványokat. Egyetlen dolgoról feledkeze vala meg, mégpedig az boltba menésről és az kenyérnek vevéséről.

Sunday, December 4, 2011

Elveszett, nem keresem - Hirdetés

ELVESZTETTEM Gizike névre nem hallgató nőstény kaméleonomat. Különös ismertető jegye, hogy nincs különösebb ismertető jegye. A becsületes megtaláló megtarthatja!

Monday, November 21, 2011

Munkaerőpiac IV. - Önéletrajzok szétszórása

Munkanélküliként mások a prioritások. Nem tudom, volt-e már benne részed, de ha igen, akkor te is tudod. Csak ült ott egész reggel, bámulta a képernyőt és nem vitte ugyan rá a lélek, hogy elkezdjen keresni, - mert már előre félt a kudarctól, - de tíz körül erőt vett magán, és elkezdte átnézni a munkaközvetítő weboldalakat.

Monday, November 7, 2011

A szomszédos dimenzió hangjai - Szférák zenéje II.

A Mester fel-alá sétált tanítványai előtt, úgy adta nekik az instrukciókat meditációjuk közben. Igen képzett volt és sokat tapasztalt. Szerencsésnek mondhatta magát mindenki, aki nála, tőle tanult. Mivel látása nem csak ebben a dimenzióban, hanem a szomszédosakban is éles volt, ezért menet közben tudott mindenféle instrukciókkal szolgálni. Ezt minden tanítványa megtapasztalta, és csak azok maradtak nála, akik ténylegesen és valóságosan a tudásra vágytak. Akik viszont az ezotéria homályában az ingoványos területeket kedvelték, messze elkerülték.

Friday, October 21, 2011

Munkaerőpiac III. - A lehetőségek hazájában

Előzmény: Állásinterjú

Előszó a "hagyományos" blogomon itt >>>



Járt a keze, mint a motolla, szorgalmasan pakolta a polcra a vegyszereket. A színes hipós flakonokból kreativitása egy kisebb szimfóniát épített a padlótól a plafonig terjedő polckomplexumon. Lélekölőnek tartotta munkáját és el-elgondolkodva nem értette, hogyan került az audienciáról erre a helyre, és hogy miért nem utazhat vissza hazájába - ám a hivatalok konok elutasítása után ezen a helyen átmenetileg menedéket talált.

Tuesday, October 18, 2011

Minden baj forrása

Az oknyomozás nem olyan nehéz! Minden problémának megvan ugyanis a forrása, csak elég mélyre kell ásni hozzá. 

A jelenlegi világ problémái ugyebár evidensek. Mivel - valljuk be, - minden szarul megy, ezért az időben - így okoskodtam - a legtávolabb kell ásnunk a megfejtéshez. Vagyis eszerint minden problémánk gyökere e jelen világ fogantatásakor - az ősrobbanásnál, avagy a teremtésnél - keresendő. 

Monday, October 3, 2011

Kis-nagy kórrajz - áttételes allegória az ezotéria sikamlós vizeire

Már nem emlékszem pontosan, hogyan történt, de egyszer csak megcsúsztam a lépcsőn és elsötétült a világ. Valami jótét lélek csak észrevehetett, mert hamarosan, amikor újra eszmélni kezdtem, szirénázást hallottam, és érzékeltem, hogy valakik matatnak körülöttem. A mentősök lehettek, nyilvánvalóan, hiszen egyre rosszabbul lettem. Egy idő után azt is megéreztem, amikor nagyokat kanyarodott és fékezett a mentő, majd amikor megállt és egy kis időre mindenki békén hagyott. Leginkább azt élveztem, amikor gyorsulási versenyt rendezett valakikkel és felborultunk. Kis időbe beletelt, mire elértük a kórházat, de - a lehetőségekhez képest - nagyon jól szórakoztam. 
Amikor kinyitottam a szemem, megláttam a dokit. Furcsa látvány volt, az biztos, hiszen a fejéből valami balta-féleség állt ki, s miközben vizsgált engem, időnként arrébb kellett húzódnom, nehogy rám spricceljen a vére.

Sunday, October 2, 2011

Szirom

Hank és Omir az ebédlőben ültek szokásos űrhajós-kosztjuk fölé hajolva, gondolataikba temetkezve. A nyitásra az ételt felmelegítő és evőeszközöket is tartalmazó hosszúkás konzervdobozok látványához már volt idejük hozzáedződni hosszú küldetésük során. Valami viszont új volt az asztalon Hank számára, és ez el is jutott a tudatáig az ebéd felénél.

Friday, September 30, 2011

Sztahanov és az idegenek

Nem vagyok egy sztahanovista, munka hőse típusú ember, aki a hivatásának él és nem ismer tréfát, ha a munkahelyi kötelezettségeiről esik szó. Ennél lényegesen lazábbnak érzem magam, noha a rám bízott feladatokkal mindig határidőre kész szoktam lenni. Fontos viszont a családom, feleségem és kétéves kisfiam is, akikért mindent hajlandó lennék megtenni. Vagy legalábbis majdnem mindent. 
Ezen a napsütéses hétfő reggelen is így volt ez.

Wednesday, September 21, 2011

Alkímia

Előszó

Még eme írás keletkezése előtt elkezdtem és félbehagytam egy hosszabb lélegzetű másikat, mely most Kozmikus exodus II cím alatt fut. (Hamarosan publikálom itt a blogon, egyelőre csak az I. része van fent, amely még ennél is későbbi keletkezésű. Kicsit kép- és időzavar? Azt hiszem, igen.) Ezt az írást csak később írtam meg, és eredetileg önálló kis novellának szántam, viszont szervesen kapcsolódik a másikhoz. Menet közben azonban úgy határoztam, hogy a nagyobb volumenű műbe beintegrálom. Ettől függetlenül önálló novellaként is meghagyom, de ne csodálkozzon senki, ha összefut ezzel a fejezetcímmel a Kozmikus exodus II. részében.

Monday, August 29, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XIV. rész: Rövid történetek

Kutatva nézett körbe, s közben agya vadul zakatolt. Megoldás-orientáltan olyan helyet próbált keresni, ahol összepiszkolódott kezeit megmoshatta, vagy legalább megtörölhette volna. Egy ideig semmi sem jutott eszébe. Az étterembe és a kocsmába nem volt kedve bemenni, kinéznék, ha csak a vécéig somfordálna, és most nem akar "fogyasztani". Milyen hülye egy szó is ez. Na mindegy! A ruházati bolt kirakatát megpillantva viszont azonnal jött az isteni szikra. Itt! Most szépen bemegy, és néhány ruhát végigtapogatva, magához mérve, majd gondosan visszarakva és meg-megigazítva végre megszabadulhat a kezeire tapadt szennyeződésektől...


- ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - 

Friday, August 19, 2011

Egy parajelenség nyomában


Elmélyülten bámulta a felhőket. Odavolt sárga színükért, melyek változatossá tették az amúgy egyhangúan zöld eget. De legjobban azt a vöröses és kékes csillogású lila foltot szerette, amely időnként végigmászott az ég egyik szélétől a másikig.

Saturday, August 6, 2011

Vers mindenkinek - avagy hogyan "tagoljunk"?

Néhány évvel ezelőtti írás következik:

Amikor megkérdezik tőle, mivel foglalkozik, sejtelmes mosolya mögül csak ez a szerénységében is oly egyszerű mondat tör elő: "Versírással foglalkozom."

Thursday, August 4, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XIII. rész: Jenő bácsi kalandjai

Jenő bácsi hirtelen jobban érezte magát, a mentősök mellett felállt és leporolta magát.
"A franc essen bele!" - nyikorogta, majd rögvest bocsánatot kért az erőteljes hangnemért. Körbepillantott, s meglátta a mentősöket, amint valami rongybábu-féleséget próbálnak újraéleszteni. Nagyon viccesnek tűnt a dolog neki, így hát csendben felröhögött. Az út túloldalán feleségét pillantotta meg, aki hisztérikusan üvöltve szórta könnyeit, egy locsolókanna rózsáját meghazudtolva.

Thursday, July 14, 2011

Munkaerőpiac I. - Beszélgetés a munkásszállón

- Szevasz, Pisti! Hogy vagy?
- Á, Ferikém! Kösz, jól. És te? Téglagyár?
- Nem, átnyergeltem.
- Hová?
- Csapágygyár.
- Aha! És milyen?
- Nagyon szuper! Itt csak napi tizennégy óra meló van, a tizenhatot már nehezen bírtam a derekammal.

Thursday, June 30, 2011

Ingatlan-mizéria

Ahhoz, hogy ez a történet mindenki számára érthetővé váljék, a dolgok igazi szubsztanciáját felfoghatóvá kell tenni az olvasóközönség számára. A neveket és fogalmakat földi, fonetikus hangsorrá silányítani nem túl nemes feladat, de elengedhetetlen, ha az igazságnak legalább egy szeletét, és lehetőleg minél nagyobb szeletét akarjuk tolmácsolni a hallgatóság felé. A földi fogalmakkal leírt tárgyak és fogalmak tehát a következő leírásban nem feltétlenül magukat a földi dolgokat fogják jelölni, mint inkább azoknak az igazi dolgoknak a legközelebbi földi megfelelőjét.

Gom az ügynökség bársonyfoteljában üldögélt, miközben az adatbázist lapozta végig visszafojtott kíváncsisággal.  A pult mögött Smyrn nézett lyukat a levegőbe az ügyfél feje fölött, karba tett középső lábpárral, és oldalsó csápjaival idegesen dobolt az asztalon. Az agyára ment ez az eszement lény, aki minden harmadik bolygóforduláskor bejött, és mindig azt a nyomorék adatbázist nyálazta át ától-zéig. Soha nem vett semmit, mindig csak megköszönte szépen a lehetőséget, és már itt sem volt. Semmi anyagi haszna nem származott hát belőle.

Tuesday, June 14, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XII. rész: Delírium tré-menzesz, avagy üzenet az Ú/Űrből, és más sikamlós kalandok (18+)

Heinrich Von Scheissloch, az MLM-szakember nagyon sietett a saját előadására, nehogy lekésse. Véletlenül pont ugyanabban a társasházban lakott, ahol Özv. Koponyányi Jenőné is. Volt egy testvére is, Günther, és Heinrich volt a fiatalabb. Günthert nemrég bekebelezte egy szekta, és azóta sokat nem tudott róla, csak annyit, hogy havonta egyszer-kétszer felbukkant nála, mert mindig le volt égve, és jött kölcsönkérni.